Már hagyománnyá kezd válni számunkra, hogy az év első gyalogtúrája a Gréces-tető megmászása legyen.
Felfelé kapaszkodva a Gréces lejtőjén, Marosfő téli panorámája teljes szépségében tárul elénk. Az üdülőtelep látványát fenségesen határolja a fehérlő Feketerez lágyan hajló magaslata, előtte a Ponkbükk szabályos kúpjával.
A Gréces-tetőn álomvilág fogad.
Mélykéken tündököl az égbolt, felhőfoszlányokkal tarkítva. Szikrázik a hó, kristálytiszta a levegő. Ragyog a januári nap, melegen cirógat. Csodálatos a látvány. Némán, lélegzet-visszafojtva, lenyűgözve bámuljuk a panorámát. Messzi ellátni. A Nagyhagymás hófödte sziklái vibrálnak a messzeségben. A Naskalat a havas legelőivel méltóságteljesen zárja a Felcsíki-medence horizontját.
Leírhatatlan gyönyörűség.
A fotók önmaguktól mesélnek. Csak részben tudják visszaadni a szépséget, az átélt, felejthetetlen hangulatot.
Kitűnőek a látásviszonyok.
Látni a "Ködöt", azaz a Csíkrákost határoló Csere-dombot és vele szemben, a kápolnájáról híres Bogát dombját. Együtt egy szűkületet képeznek a Csíki-medencében, Rákosi-szoros néven. Örömmel fedezzük fel a messzeségben a Nagysomlyó-hegy hajlatát és nyereggel hozzánőtt kistestvérét, a Kissomlyó domborulatát. A lábaiknál elterülő Csíkszereda már eltűnik a félhomályban.
Mesevilág.
Csak a tél képes ilyen különös szépséget produkálni. A tetőn "hópamacs-virág" borította rét pompázik. A puha-pihe hópelyhek csillogó "virágbóbítái" díszítik a hó alól kikandikáló hosszú fűszálakat. Megkapóan igézőek a környező, méregzöld fenyőfákkal.
Tél. Grécesi hangulat.
Képtelenség leírni, csak átélni lehet.
A szépséges természet és a fotós.
Élményeiket lejegyezték és a fotókat, kollázsokat készítették a Gréces vendégház házigazdái.