Varázslatos november Marosfőn

Marosfő.Vasárnap november 20.
Barangolni indultunk. Menekülni a köd elől, ki a napfényre.
Tündérvilág, mesevilág fogadott.
A jégtűkkel borított zimankós, sejtelmesen párás erdőben csak a tündérek éneke, manók tánca hiányzott.

  A fák hófehér, csillogó fátyolruhát öltöttek. Jégtűk villogtak, hulltak a szikrázó napsütésben. Az égbolt mélykéken ragyogott.

  A napsugár melegen cirógatott.

A lelkünket is öröm ragyogta be.

A egyik kedvenc helyünk, a Ponkbükk felé indultunk. Felérve a hegyoldalra, földbe gyökerezett lábunk a látványtól. Két világ határán álltunk. Kellemesen meleg, ragyogó, napfényes világ előttünk, rideg, ködös, homályos, zúzmarás  mögöttünk.

 A fenyőágak  zúzmarától roskadoztak. A fűszálak hófehéren csillogtak. Az útszéli gaz, bogáncs kristályruhában tündökölt. A hajszálvékony pókhálót jégtű kristályok díszítették. A boróka kristály gyöngyökkel felcicomázva pompázott.

 A természet csodás műremekek sokaságát alkotta. Valóságos ékszerként tündököltek, szemet gyünyörködtettek.

Igazi technikai csoda volt, ahogyan a pókháló szálak centis hosszú jégtükkel megrakodva lengedeztek a szellővel. A kristályos pókháló fonatokba akadt falevél gyémántkőként ragyogott a napfényben.

   

Hazafelé a barangolásunkat káprázatos naplemente látványa koronázta.
Leírni képtelenség.
Beszéljenek helyettünk a fényképek.





Varázslatosan mesés volt a sétánk. Marosfő egy egészen új, bűvöletes arcát mutatta.