őszi levelekmarosfői őszzúzmaraősz a Feketerezenzúzmarás nyírfaősz a Gyilkos tónálzúzmarás fűszálakGréces ősszelzúzmarás csipkebogyóMarosfőpárás Marosfőzúzmarás fenyő

2011. május 17., kedd

Történet Bátorkáról



Marosfői telkünket sok énekesmadár látogatja, fáinkat fészekrakásra használja.
Kedvenc kis madarunk egy hím erdei pinty. Évek óta nálunk tanyázik, rendszeresen minálunk fészkel,  családot alapít. A Bátorka nevet adtuk neki.
A nevét méltán kiérdemelte. Amikor megpillant minket a teraszon, odaröppen a korlátunkra, vagy a lábunk közelében masírozik, kedvesen pittyegve. Ha nem talál kenyérmorzsát kiszórva, fejét kissé oldalt billentve rosszallóan ránk pillant és méltatlankodva csipog.
"Pity, pity, pity... hol a morzsa?"
Miután falatozott, hálája jeléül csodálatosan trillázik.
Egy különös történet az erdei pinty párról


A kis tojó erdei pinty a Pintyőke nevet kapta. Ő Bátorka méltó párja. Bátorka elhozta a "terített asztalhoz", egy kis kenyérmorzsát csipegetni. Eleinte nagyon félénk volt. Amikor a közelben látott minket, csak a kerítésig merészkedett, vagy egy közeli  fa ágán várakozott. Egy szép tavaszi napon, amikor a teraszunkon üldögéltünk, megjelent a kedves erdei pinty pár. Csodálkozva láttuk, hogy a félénk kis Pintyőke is odaröppent a teraszunkra, a lábamtól alig egy méterre landolt. Ott üldögélt nyugisan tíz percig, ránk pislogva, mintha közölni szeretné: "Íme, itt vagyok és anyai örömök elé nézek". A pocija nagy volt, a has hátsó részén már nagyon leereszkedve, látszott, hogy nemsokára megtojja a tojáskáit. Bátorka, a leendő apuka, ott üldögélt büszkén a terasz korlátján, mintha csak elkísérte volna párját, hogy elmondja nekünk: a kis családja nemsokára megszaporodik. Ugyanakkor a félénk kis párjával is akarta közölni: "Bátorság", ezen a helyen biztonságban vannak, itt az emberek szeretik őket. A két kis madár aztán elröppent, anélkül, hogy morzsákat csipegetnének. Egészen különös volt a viselkedésük, elgondolkodtunk rajta. Valóban közölni akarták velünk a családjukban bekövetkező fontos eseményt?
Másnap Pintyőkét nem láttuk, csak Bátorka jött morzsát csipegetni. Harmadnapra megjelent Pintyőke is, most már karcsún, fürgén és bátran eszegette a kiszórt morzsákat. Azóta ő legbátrabb kismadár, a közeledtünkre sem röppen el, csak arébb húzódik. 


2011. május 11., szerda

Marosfő környékének természeti kincsei Források


    A Marosfő környékén tett barangolások, túrázások alkalmával lépten-nyomon hegyi forrásokra bukkanunk. Kristálytisztán, jéghidegen bugyognak föl a föld mélyéből, vizük általában földmélyedésben gyűlik össze. A bővebb hozamú források vízét az emberek vályukba terelik, amit a havasi legelőkön "nyaraló"  állatok itatására használnak. Van, amikor vascsövet helyeznek a feltörő víz útjába, amin át vidáman  csörgedezik elő a forrásvíz. Kellemes "zenéje" a természetnek a forrásvíz csobogása.
   Nevezetesebb források Marosfő környékén:
  • A Maros folyó forrása. Két forrást tulajdonítanak a Maros eredetének. A könnyen megközelíthető, "turisztikai" Maros-forrást, ami a Marosfőt átszelő főút közelében, a Mókus vendéglő mögött bukkan fel a felszínre. A földrajzi Maros-forrást, amely a Feketerez csúcsa alatt tör fel a földből. Marosfőről három órai gyalogtúrával elérhető a mesésen szép, erdő rejtekén megbúvó forrás, melyet kis fakerítés és szentképek vesznek körül.
  • Az Olt folyó forrása. Földrajzi forrása a Gyergyói-havasokhoz tartozó Sipos-kő északkeleti oldalán ered, a Kovács Péter-hágó közelében, egy kápolna mellett. Láp-forrás, egy mocsaras terület vizét összegyűjtve, egy vályún keresztül folyva csordogál tovább le a völgybe, ahol nemsokára sebes folyású patakocskává növi ki magát.
  • Szemforrás. Marosfőn, a vasúthoz közel, a Meszes-patak völgyében csobogva folyik egy csövön át. Vize gyógyító hatással van különböző szembetegségekre.
  • Borvízforrás. A Csík-Magosa mögött, a Csíkszentdomokosra vezető erdei út mentén található.

2011. május 9., hétfő

Marosfő környékének természeti kincsei Kövek

Szépek a szép-pataki kövek. Telkünkön a virágágyásokat díszítik.
Szép-patak a Nagyhagymás meredek sziklás oldalán ered és a völgyben az Oltba ömlik. Sebes folyású, jéghideg, kristálytiszta vizű hegyi patakocska. Nagy esőzéskor, hóolvadáskor méretes nagyságú köveket görget magával a sziklafalról és lerakja az Olt torkolatánál. Többségben hófehér mészkövek, de van köztük rózsaszínű, kékes árnyalatú, aranysárga-, szürke-, és fehér-csillámos, fekete-fehér erezetű, fekete-fehér pöttyös, pepita mintás.
Túrázásaink alkalmával mindig megcsodáltuk a szépséges köveket. Aztán jött egy ötletünk. E csodaszép tájnak egy kis darabkáját magunkkal ragadjuk. Gyűjtögetünk a kövekből és telkünkön ágyás-szegélyt készítünk belőlük, díszkőként állítjuk ki őket. A személygépkocsinkkal hat alkalommal fordultunk, több zsákkal vittünk haza. Csodálkozva bámultak a  közelben piknikező balánbányai lakók, mit keresgélünk, gyűjtögetünk a patakjuk partján. Aranyat? Kincseket? Valóban, számunkra kincseket érő köveket!! Most ott díszelegnek virágaink közt Marosfőn. Szép, kellemes élményre, a gyönyörű tájra emlékeztetnek.



2011. május 8., vasárnap

2011. április 16., szombat

Áprilisi Marosfő

Áprilisi Marosfő
A szeszélyes április nem hazudtolta meg magát. Marosfőn a bolondos időjárás minden válfaját produkálta a hétvégén. Tízpercenként váltogatta, hóvihar tomboló széllel, vacogtató hideggel - ragyogó napsütés, tavaszi meleggel.

Mesebeli tájat varázsolt elénk, párált, gőzölt a föld, gőzfelhőbe burkolt mindent körülöttünk. Az autó ablakából menet közben fotóztam, aztán meg kellett állnunk, oly lenyűgöző volt körülöttünk minden. Lélegzetelállító, varázslatos. A fotók csak részben tükrözik a valóságot.
Áprilisi Marosfő

Hétfő reggelre 3 centis hó borította a zöldelő füvet, a rügyező fákat.

Fotóztunk még virágzó mogyoróbokrot. A nővirág olyan pirinyó, alig látható és kevés van belőle, a barkákhoz viszonyítva. Szegény kis bimbó, a gyöngéd szirmocskákat a hímvirágok ezrei ostromolják... A mogyorónál teljes a férfiuralom... vagy a nővirág a királynő??? és őt szolgálja, védelmezi a barkák hada??? :)
Mogyoró virága
Származási hely: Érdekességek

2011. április 14., csütörtök

Gréces-tető gyalogtúra

2011. január 9.

Január hónapjára nem jellemző, tavaszias meleg csalogatóan hívogatott ki a szabadba... túrázni indultunk, megmászni a Gréces-tetőt.
A Gréces-hegy 1121 m magas csúcsával Marosfő délkeleti szélét határolja. Kúpos hegycsúcsa méltó dísze a falu Csík felőli határának, lent fiatal bükkerdő, fent sűrű fenyves borítja. Nyugati oldalán nagy kiterjedésű havasi legelő húzódik, helyet adva a sípályának.
A piros háromszög túrajelzést követve, meredeken kapaszkodik az ösvény a sípályán át a hegycsúcs irányába.Csodálatos panorámában gyönyörködhetünk, belátni egész Marosfőt, szemközt a Feketerez sötétlő erdeit, a Görgény-havasok hegycsúcsait. A hegygerincen egy sziklán magányosan, délcegen egy óriás fenyő áll, dacolva a viharok pusztító erejével...
De meséljenek tovább helyettünk az általunk készített fotók...

Gréces-tető, 2011. Az év első gyalogtúrája

2010. november 7., vasárnap

Egyeskő túra

    

... "20 év után először visszatértünk a fehér sziklákhoz. Régóta hívnak, csalogatnak, varázserejű vonzásuk alól nehéz kitérni. Igazi kihívás feljutni az 1500-1700 m magaslatra, izmokat nem kímélő, akaraterőt próbára tevő. Ugyanakkor csodálatos, felemelő érzés felmászni ide, büszkén mondhatod: sikerült, megcsináltam. Lábaid előtt hever a világ, óriásnak érzed magad"...




    Egy nem megszokott túraútvonalat választottunk.
 Az általában használt  kovács-pataki, jelzett túraösvény helyett a Szép-patak völgyi erdei utat követtük. Később kiderült, hogy nem a legszerencsésebb választásnak bizonyult. Utunk kezdetben enyhén emelkedett a zubogó hegyi patak völgyében meghúzódó nyaralók melett. A völgyet a Nagyhagymás égbenyúló meredek sziklái zárták le. Az óriás sziklák oltalmában a házak "törpék kunyhóinak" tűntek. Fenséges látványt nyújtottak.  A házakat elhagyva, nagy kiterjedésű tisztásra érkeztünk. Régi kaszálóházak mellett kapaszkodtunk felfelé, a szekérút jobbra kanyarodva sűrű fenyveserdőben folytatódott. 
 Az erdei út egyre meredekebben kapaszkodott felfelé. A sáros, süppedős talajon nehezen jutottunk előre. Mint később megtudtuk, két nappal azelőtt ezen az úton vontatták fel az új menedékház fagerendáit. Két óriás traktor húzta, drótkötelekkel vonta a súlyos faszerkezetet a járhatatlan meredeken. Ha nekik sikerült, akkor minekünk is sikerülni fog kimerült végtagjainkat felcipelni!




 A látvány odafentről  lélegzetelállítóan döbbenetes volt. Feledtetett minden fáradtságot.
 A fotók csak részben tükrözik a valóságot.
Elhatároztuk, hogy jövőre ugyanitt újból találkozunk a fenséges fehér sziklákkal.