... "20 év után először visszatértünk a fehér sziklákhoz. Régóta hívnak, csalogatnak, varázserejű vonzásuk alól nehéz kitérni. Igazi kihívás feljutni az 1500-1700 m magaslatra, izmokat nem kímélő, akaraterőt próbára tevő. Ugyanakkor csodálatos, felemelő érzés felmászni ide, büszkén mondhatod: sikerült, megcsináltam. Lábaid előtt hever a világ, óriásnak érzed magad"...
Egy nem megszokott túraútvonalat választottunk.
Az általában használt kovács-pataki, jelzett túraösvény helyett a Szép-patak völgyi erdei utat követtük. Később kiderült, hogy nem a legszerencsésebb választásnak bizonyult. Utunk kezdetben enyhén emelkedett a zubogó hegyi patak völgyében meghúzódó nyaralók melett. A völgyet a Nagyhagymás égbenyúló meredek sziklái zárták le. Az óriás sziklák oltalmában a házak "törpék kunyhóinak" tűntek. Fenséges látványt nyújtottak. A házakat elhagyva, nagy kiterjedésű tisztásra érkeztünk. Régi kaszálóházak mellett kapaszkodtunk felfelé, a szekérút jobbra kanyarodva sűrű fenyveserdőben folytatódott.
Az erdei út egyre meredekebben kapaszkodott felfelé. A sáros, süppedős talajon nehezen jutottunk előre. Mint később megtudtuk, két nappal azelőtt ezen az úton vontatták fel az új menedékház fagerendáit. Két óriás traktor húzta, drótkötelekkel vonta a súlyos faszerkezetet a járhatatlan meredeken. Ha nekik sikerült, akkor minekünk is sikerülni fog kimerült végtagjainkat felcipelni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése