Gyilkos-tó és Békás-szoros - Kisgyerekekkel a sziklák birodalmában

Igaz történet. Nem álom, nem ámítás. Öt kisgyerekkel - a legidősebb hat éves, a legfiatalabb másfél éves -indultunk kirándulni. A sziklák birodalmába, ahol a sziklaóriások az eget ostromolják, tündérvilág a virágzó rét, legkékebb az égbolt, a tó vizéből kiálló évszázados farönkök titokzatos regékről suttognak.

A Gyilkos tó vize a sok eső után méregzölden csillogott.
Jó étvággyal fogyasztottuk el  az elemózsiánkat,
friss forrásvízzel enyhítettük szomjunkat a tóparti fák árnyékában.
Kavicsokat dobáltunk a tóba, kacsákat etettünk.











A Békás-szorosba vezető szerpentines főútról tér le az erdei ösvény, ami felvisz a Cifra-nyeregbe. Árnyas erdőn át enyhén emelkedik, a Mária-kő hatalmas sziklatömbje alatt kanyarog. Az égbenyúló, meredek sziklafal tövében óvatosan lépkedtünk, kerülgetve a kőzuhatagot. A gyerekek nagyszerűen bírták az iramot, élvezték a sziklák közti mászkálást. A kisebbek néha apa-anya hátán "közlekedtek".











Felérve a nyeregbe tündérvilág fogadott. A Mária-kő sziklái tornyosultak a közelben. A Kisbékás-patak tanyavilága látszott a messzeségben.  A hatalmas rét telis-teli volt illatozó virágokkal.
A gyerekek ujjongva rohangáltak a derékig érő fűben. A birodalmuk volt ez a mesés mező, bódító illatával, ózondús levegőjével.
Megérte a fáradtságot ide felsétálni.

A Békás-szorosba az út égbenyúló sziklák tövében kanyarog és kanyarog... embert próbára tevő tűkanyarok. Néha a szikla mélyen az út fölé hajlik. Néhol a magas tetejű autók csak nagy ívben kanyarodva kerülhetik meg a kiugró sziklaszirteket. Lenyűgöző, izgalmas. Az Oltárkő a  kereszttel tiszteletet ébreszt bennünk a természet nagysága előtt.

Mesebeli, titokzatos a látvány a Pongrác-tetőről. Mélységes völgyek szabdalta páráló hegyhajlatok. Megkoronázza kirándulásunk  csodaszép látnivalóit.