őszi levelekmarosfői őszzúzmaraősz a Feketerezenzúzmarás nyírfaősz a Gyilkos tónálzúzmarás fűszálakGréces ősszelzúzmarás csipkebogyóMarosfőpárás Marosfőzúzmarás fenyő

2011. július 11., hétfő

Kiröppentek a vörösbegy fiókák

Élménydús nap volt a Gréces vendégháznál Marosfőn. A muskátlis láda kis lakói elhagyták fészküket. Kiröppentek a pelyhes, faroknélküli, barna-sárga foltos kis madárkák. Esetlenül, bizonytalanul repültek, egy-egynek jobban, másoknak kevésbé ügyesen sikerült landolni. Volt amelyik az erkélyünkre pottyant. Másik a terasz előtti nyírfára repült nagyon ügyesen. Megtörtént, hogy kevésbé sikeres volt, átrepült a megcélzott faágon és a virágágyásba érkezett. A szülők egészen jól feltalálták magukat, könnyedén megtalálták a szanaszét szóródott apróságaikat. Továbbra is szorgalmasan etették őket.



Az utolsó kis vörösbegy fióka a fészekben.

2011. július 7., csütörtök

A marosfői muskátlis láda kincse-vörösbegy bölcső

Marosfőn a Gréces vendégház muskátlis ládája igazi kincset rejteget. Egy kis madárfészek búvik meg a virágzó muskátlik tövében. Véletlenül fedeztem fel a rejtekhelyet. Miközben a virágaimat locsolgattam, kiröppent egy kis vörösbegy és ijedten csipogott. Hősiesen próbált elriasztani. Meglepődve fedeztem fel a kis fészket. Két apró pöttyös tojás volt benne. Harmadnapra már négy tojáska bújt meg a kis fészekben. És láss csodát! Ötödik nap már hét tojáska volt. Szép teljesítmény az alig 12 cm madárkától.   
                                                                                                                                  


A kis vörösbegy-mamával rövidesen megbarátkoztunk. Második alkalommal már hősiesen tűrte, amíg a virágaim locsolgatom. Meg sem moccant a fészkén. A közeli faágon üldögélve figyel minket, hogy mivel foglalatoskodunk. Egy alkalommal vészjeleket hallatott, ijedten csipogott. Nem tudtuk mi az oka, míg észre nem vettünk a közelben egy macskát. Elzavartuk, a kis barátunk megnyugodva röppent a közeli faágra.Mintha köszönetet mondott volna.

                                                                                 A kis fiókák a 13. napon kikeltek. Csupaszon, csukott szemmel, tehetetlenül. A szülők felváltva, megszakítás nélkül hordták a bogarakat, gilisztákat. Eleinte nem akartak a fiókák közelébe engedni. Kétségbe esve röpdöstek a láda körül és vészesen csipogtak. Harmadnapra megszoktak minket, már nyugodtan megvárták, amíg lefotózom a kis csemetéiket. A picik csodálatosak. Amíg a szemük csukva volt, közeledtemre tátották csőröcskéjüket eleség reményében. Négy naposan már nyitogatták szemecskéjük, szépen tollasodtak. Közeledtemre izgatottan mocorogtak, tudták, hogy valaki ismeretlen, közelít, már nem tátották kis csőrüket. Gyönyörűek, kedvesek és aranyosak. Nagy élmény látni a fejlődésüket és követni a szülők viselkedését.



2011. július 6., szerda

Gyilkos-tó és Békás-szoros - Kisgyerekekkel a sziklák birodalmában

Igaz történet. Nem álom, nem ámítás. Öt kisgyerekkel - a legidősebb hat éves, a legfiatalabb másfél éves -indultunk kirándulni. A sziklák birodalmába, ahol a sziklaóriások az eget ostromolják, tündérvilág a virágzó rét, legkékebb az égbolt, a tó vizéből kiálló évszázados farönkök titokzatos regékről suttognak.


A Gyilkos tó vize a sok eső után méregzölden csillogott.
Jó étvággyal fogyasztottuk el  az elemózsiánkat,
friss forrásvízzel enyhítettük szomjunkat a tóparti fák árnyékában.
Kavicsokat dobáltunk a tóba, kacsákat etettünk.











A Békás-szorosba vezető szerpentines főútról tér le az erdei ösvény, ami felvisz a Cifra-nyeregbe. Árnyas erdőn át enyhén emelkedik, a Mária-kő hatalmas sziklatömbje alatt kanyarog. Az égbenyúló, meredek sziklafal tövében óvatosan lépkedtünk, kerülgetve a kőzuhatagot. A gyerekek nagyszerűen bírták az iramot, élvezték a sziklák közti mászkálást. A kisebbek néha apa-anya hátán "közlekedtek".











Felérve a nyeregbe tündérvilág fogadott. A Mária-kő sziklái tornyosultak a közelben. A Kisbékás-patak tanyavilága látszott a messzeségben.  A hatalmas rét telis-teli volt illatozó virágokkal.
A gyerekek ujjongva rohangáltak a derékig érő fűben. A birodalmuk volt ez a mesés mező, bódító illatával, ózondús levegőjével.
Megérte a fáradtságot ide felsétálni.













A Békás-szorosba az út égbenyúló sziklák tövében kanyarog és kanyarog... embert próbára tevő tűkanyarok. Néha a szikla mélyen az út fölé hajlik. Néhol a magas tetejű autók csak nagy ívben kanyarodva kerülhetik meg a kiugró sziklaszirteket. Lenyűgöző, izgalmas. Az Oltárkő a  kereszttel tiszteletet ébreszt bennünk a természet nagysága előtt.










Mesebeli, titokzatos a látvány a Pongrác-tetőről. Mélységes völgyek szabdalta páráló hegyhajlatok. Megkoronázza kirándulásunk  csodaszép látnivalóit.