Erdély legszebb túrái: Egyes-kő, Öcsém-tető

Orbán Balázs nyomában

"Ugy a Tarkő, mint a vele testvér Nagy-Hagymás oly függőleges meredek sziklahalmaz, melyet ember, de még zerge sem tudna megmászni; e szerint csak az őket egybekötő Kurmaturán lehet hozzájok férkőzni. A Balán között beszakadó és a Tarkőből felfakadó Kovácspatakán haladánk...

Már a Tarkő északi szöge az Öcsém-tetej aljába juték 3 órai mászás után s im felötlött azon veres erekkel tarkázott roppant crinoiden mészkő kőzetü sziklagúla, melyet a Tarkőtől egy alólról fel sem ötlő folyosó vagy bemetszés választ el, a melynek aljában roppant kőomlásoknak és örökösen csörömpölő kőzuhanyoknak több száz láb magas halmaza hever, mit vihar vésőjével kifeszegetett s leeregetett onnan a századok ős szelleme. Alatta a Vigyázó, egy torony alaku, másik sziklatömeg tünt fel, honnan régi időben az ellent kémlelték. Minden lépten meglepő, elragadó alakzatok, csudaszerü képződések, a természetnek szeszélyesen nagyszerü művei ragadják meg a vizsgáló figyelmét." ( Obán Balázs)

   A csudaszerű, elragadó alakzatok napjainkban is magukkal ragadják a szemlélődőt. Talán csak a roppant kőomlások, a nép által  "Ördög malmoknak" nevezett kőzuhatagok kövei sokasodtak meg, állandóan őrlődve az évszázadok során.

   Az Öcsém-tetőről csodálatos panoráma tárul elénk. Hegy-hátak sorakoznak egymás után ameddig a szem ellát. Előttünk a Felcsíki-medence falvainak fűzére tűnik fel a messzeségben. Nagyszerű élmény felfedezni az ismerős csúcsokat, a Hargitát, a Nagyhagymást, a Fekete-rezet.

"Már a Kurmatura oromszélére értünk, s csakhamar annak gyönyörü fenyves erdeibe hatoltunk be, hol fejsze s ember romboló keze által alig érintett sürüségeken küzdöttük át magunkat. Még jó félórát kellett őserdők nagyszerü magányában haladni, mig az addig erdőrejtette Egyeskőnek aljához értünk.Ennél meglepőbb, nagyobbszerü sziklacsoportozatot képzelni alig lehet, s mily nagy bámulata az utasnak, midőn ezen alulról oly sugár és kicsinynek tetsző sziklatorony helyett oly roppant szirttömeg alatt áll, melynek teteje a fellegekben látszik elveszni, mig lábainál a százados fenyőfák kis cserjéknek tetszenek. Sőt tulajdonképpen nem is egy szikla, hanem öt külön álló, egymástól gyönyörü sziklafolyosók által elválasztott sziklahegyből van egybe alkotva, melyek a legfinomabb jura mészkő-anyaguak levén, márványszerüleg fehérlenek és fénylenek." (Orbán Balázs)

  A fehérlő sziklatorony ma is lenyűgöző szirttömeg, különös szikla-fogazatával. Csupán az "idő foga" koptatta, csiszolta, alakította a mostani formájára. Vajon Orbán Balázs hogyan írná le a jelenlegi alakját, mennyit változott az évtizedek során?

   Orbán Balázs oly hitelesen írja le a túra útvonalát az 1800 -as években, hogy akár a nyomában lépkedve bejárhatnánk az útvonalat. Ő akkor járatlan sziklaösvényeken kapaszkodva, áthatolhatatlan erdőn átgázolva ért fel az Egyes-kő szikla tömbjéhez. Napjainkban jól járható, jelzett turista ösvényen érünk el ugyanoda.

Geoláda Erdélyben, Marosfőn, a Gréces tetőn

   A túrázást, kalandot kedvelőknek még egy "kinccsel" gazdagodott a látnivalók, programok sokasága Marosfőn. Az idén, húsvét másod napján egy geoládát rejtettünk el Marosfőt dél-kelet felől határoló hegyen, a Gréces-csúcs közelében. Elérhetősége az interneten:
            http://geocaching.hu/caches.geo?id=4222
  Gyalogszerrel, akár autóval is könnyen megközelíthető a Gréces-hágó,  innen negyedórányi kapaszkodóval elérhető a Gréces-csúcs. A geoláda izgalmas keresése közben szép kilátásban gyönyörködhetünk három, különböző égtáj irányában levő kilátóknál.

Felérve a Gréces-hágóra, É-Ny irányban szemünk elé tárul Marosfő látképe a környező hegyeivel, a Maros folyó forrását rejtő Feketerez-hegy sötétlő fenyvesével. Kitárul előttünk a Gyergyói-medence egy része a Görgény-havasokkal, a messzeségben a Kelemen-havasok 2000 m fölötti vulkanikus kúpjaival. Az üdülőfalu házai  fenyők, mogyoró bokrok közt megbújva követik a kanyargó, patak méretű Maros-folyót.

Menet a Gréces-csúcsra, déli irányban kitárulkozik előttünk a Felcsíki-medence. Láthatóak Hargita megyét határoló Tusnádi-hegyek, a Szent-Anna tavat rejtő Csomád heggyel. Örömmel fedezzük fel a Nagy-Somlyó hegyet és a nyereggel hozzánőtt Kis-Somlyót, a pünkösdi búcsúk színhelyét és lábaiknál elterülő Csíkszereda házait. Jobbra tőlük büszkén emelkedik a Hargita-hegység, a "székelyek szent hegye". Hosszan elnyúlva a medencében, egymást követik sorjában a Felcsíki falvak. 

A geoláda rejtekét elhagyva, keleti irányba haladva elérjük a keleti-kilátót. A Nagyhagymás-hegység lenyűgöző látványa uralja a tájat, az Öcsém-csúcs Ördögmalomnak nevezett kőomlásaival, az Egyes-kő "szikla pengéi"-vel és a Nagyhagmás-csúcs sziklabérceivel. Tőle jobbra a Terkő, a Naskalat, a Csíki-havasok követik sorjában egymást.

Gyalogtúra ajánlatok Marosfő környékén

Barangolások hegytetőről-hegytetőre
Marosfő hegyekkel övezett környéke oly sok szép látnivalóval kecsegtet, hogy mindegyre barangolásra, túrázásra csábít. A novemberi hónap szokásostól eltérő napsütötte, meleg időjárása kicsalogatott a szabadba. Érdekessége, rendkívülisége az volt a novemberi barangolásainknak, hogy az aktuálisan megmászott hegytetőről kinéztük a legközelebb fekvő, szép kilátással kecsegtető  hegycsúcsot, ami a következő túránk célpontja lesz. Így sikerült sorjában végigjárni négy hegygerincet. Kettőről tudni lehet, hogy valamikor ősi székely várak voltak a hegytetőn és a védelemre szolgáló erődítmény-rendszer részét képezték. Az erődítmény rendszer messziről jól látható, hegycsúcsokra épült várak sorából állt. Az ellenség támadása idején, lármafákat gyújtottak sorra  a várfokán, így jelezve egymásnak. A meggyújtott máglyák lángja messzire ellátszott, figyelmeztetve a környező falvak lakósságát a veszélyre. A kommunikáció zseniális megoldása volt a régmúlt időkben !
     Még tavsszal is ajánlatos végigjárni a hegytető túrákat, amikor virágmezők borítják a kaszálókat. Megcsodálhatjuk a  Garadoson honos boroszlán orgonához hasonló virágait, a hóvirág és a májvirág nagy kiterjedésű foltjait a Grécesen.

Első túra 
Gréces tető
2011 november 6.
A Gréces-hegy Marosfőt délkelet irányban határolja, gyalogosan könnyűszerrel elérhető.
A Gréces nyergéről csodálatos panoráma tárul elénk. Messzi ellátni innen a Csíki-medence és a Gyergyói medence irányába. Marofő zaja a mélyből  elhalkulva szürődött fel hozzánk. Az őszi napfényben aranybarnán tündökölt a selymes fű, a mogyoróbokrok rengetege, ökörnyál csillant a lengedező fűszálakon. Dér csípte, édes bogyót kóstolgattunk a közeli vadrózsa-bokrokról.
Nevezetessége e helynek, hogy itt ütköztek meg 1707-ben a kuruc mozgalomban végsőkig kitartó gyergyóiak a megtorló császári sereggel. A nyergen át vezetett a régi út, ami összekötötte a Csíki- és a Gyergyói-medencéket. Csíkszentdomokos  felé tekintve, megpillantottunk egy lágyan hajló, kopár hegygerincet, a Nagy-hegyet, amelynek tetejéről szép kilátás igérkezett. Elhatároztuk, hogy ez lesz a következő túránk színhelye.

Második túra
Nagy-hegy
2011 november 13
Marosfőről alig 10-15 percnyit autózva érünk el Csíkszentdomokosra, ahonnan a túránk kezdődött. Az út menti parkolóból indulva, átkelve a vasúti alagúton már látni a hegyet. A környező  hegyekhez viszonyítva, inkább nagyobb dombnak mondanám.( 960 m) Talán meredek lejtőinek és nagy kiterjedésének köszönhetően nevezték el "nagy"-nak. Gerincén kaszálók húzódnak, galagonya- és csipke-bokrokkal tarkítva. Az "égő galagonya" tűzpirossan virított a ragyogó napfényben, a csipkebokrok édesen, zamatosan kínálták fel termésük. Néhány kiszáradt, ágas-bogas bokor fehér ágai misztikus képet mutattak, formájuk bonszájra emlékeztetett. Fentről nézve, különös látványt nyújtottak  a lejtők teraszai. Valamikor teraszos gazdálkodással próbálták növelni a domokosiak a kevés termőföldet. Sok pannon- csigaházat láttunk a fűben szétszóródva. Vajon már téli menedékükbe húzódtak gazdáik? A gerincről gyönyörű a panoráma. Körben látni Székelyföld egy darabkáját, Nagysomlyó-hegyétől a Nagyhagymás-hegységig. Tőlünk észak-nyugatra láthattuk a Gréces-hegyet teljes szépségében. Izgalmas volt felfedezni a távolból a pár nappal előbbi barangolásunk helyeit, a kiszögelést, ahonnan akkor a tájban gyönyörködtünk. Keletre tőlünk a legközelebbi hegy a Garados. Szép panorámával kecsegtető, nagy kiterjedésű havasi legelőit látva, eldöntöttük, hogy a következő alkalommal oda barangolunk.

Harmadik túra
Nagy-Garados
2011 november 27
A túránk Csíkszentdomokosról, az előbbi kirándulásunkról már ismert parkolóból indult. Miután elhagytuk a vasúti aluljárót, az útelágazásnál balra fordultunk. Kezdetben  meredeken kapaszkodott fel a szekérút, azután kellemes séta várt ránk a gerincen. Innen csodálatos panoráma tárult elénk. Messzire ellátni Balánbánya irányába.  A város határában a zagytároló kéklő iszapja látszott. Fennséges látványt nyújtottak a Nagyhagymás büszke sziklafala, az Egyseskő égbeszökő sziklaszálai, az Öcsém kőgörgeteges sziklatömbje, tovább körben, a Tarkő, Naskalat, Csíki havasok, Tusnádi-hegyek, Hargita, Görgény-havasok, Kelemen-havasok. Előtérben, észak-nyugat irányban, a Nagy-hegy gerince ismerősként köszöntött felénk. A Nagy-Garados csúcsáról látni, a  nyereggel hozzánőtt Kis-Garadost. Óriási üreg tátong a hegytetőn, oszloposan vágott, vöröslő sziklafalakkal, a több mint száz éves, még müködő mészkőbánya. A mélyben, a hegy lábánál Csíkszentdomokos házai látszottak, előtérben a templommal. Délben megkondultak a harangok, egyszerre zengtek-bongtak a felcsíki falvak harangjai, a környező hegyeken visszhangozva szállt fel hozzánk egybehangzó dallamuk. A nyergen nemrég állított Szent Antal szobor állt és a meredeken aláfutó régi kálvária kökeresztek. A Nagy-Garados csúcsán feltehetőleg ősi székely vár magaslott valamikor. Innen megpillantottunk Balánbánya irányában egy szép, havasi legelővel borított hegyhátat, a Várbükköt. Helyben eldöntöttük, hogy a következő alkalommal oda kirándulunk.

Negyedik túra
Várbükk-hegy
2011 december 1
Túránk Balánbányáról indult, ahová Marosfőről alig fél órányi autózás után érkeztünk. Autónkat a katolikus templom közelében levő parkolóban hagyva vágtunk neki a hegyoldalnak. Kanyargós, hegynek felfutó utcán haladtunk, ami jól látható ösvényen folytatódott. Később az ösvény elfogyott, jelzések nem lévén, " belső iránytűnket" követve kapaszkodtunk fel az egyre meredekebb, erdős-legelős hegyoldalon. A hegygerincre érve, lélegzetelállító látvány fogadott. Ott volt a szemünk előtt, légvonalban néhány kilóméternyi távolságra a Nagyhagymás-hegység sziklás vonulata. Ilyen közelségből és teljes egészében  kitárulkozva még nem láttuk a Csíki-medencét kelet irányban lezáró hegységet. Az Öcsém, az Egyeskő, a Nagyhagymás csúcsok sziklabércei fehéren ragyogtak a szikrázó napsütésben. Körpanorámában gyönyörködhettünk. Láthattuk a medencét körülzáró hegyeket, a Hargitát, Csíki-, Gyergyói- és Görgény-havasokat. Örömmel fedeztük fel az előző kirándulásaink helyszínét a Garadost, Nagy-hegyet és a Grécest. Végigsétáltunk a hegygerincen várromok után kutatva. Sajnos nem találtuk meg, a lebukni készülő nap takarodót fújt. A kellemes, meleg napsütés ellenére mégiscsak december elseje lévén, ideje volt hazatérni. Mielőtt elindultunk, eldöntöttük, hogy a következő "hegytetőről-hegytetőre" túránk helyszíne az Egyeskő, Öcsém, Nagyhagymás lesz, de megvárjuk a tavaszt vele.

Egyeskő túra

    


... "20 év után először visszatértünk a fehér sziklákhoz. Régóta hívnak, csalogatnak, varázserejű vonzásuk alól nehéz kitérni. Igazi kihívás feljutni az 1500-1700 m magaslatra, izmokat nem kímélő, akaraterőt próbára tevő. Ugyanakkor csodálatos, felemelő érzés felmászni ide, büszkén mondhatod: sikerült, megcsináltam. Lábaid előtt hever a világ, óriásnak érzed magad"...



    Egy nem megszokott túraútvonalat választottunk.

 Az általában használt  kovács-pataki, jelzett túraösvény helyett a Szép-patak völgyi erdei utat követtük. Később kiderült, hogy nem a legszerencsésebb választásnak bizonyult. Utunk kezdetben enyhén emelkedett a zubogó hegyi patak völgyében meghúzódó nyaralók melett. A völgyet a Nagyhagymás égbenyúló meredek sziklái zárták le. Az óriás sziklák oltalmában a házak "törpék kunyhóinak" tűntek. Fenséges látványt nyújtottak.  A házakat elhagyva, nagy kiterjedésű tisztásra érkeztünk. Régi kaszálóházak mellett kapaszkodtunk felfelé, a szekérút jobbra kanyarodva sűrű fenyveserdőben folytatódott. 

 Az erdei út egyre meredekebben kapaszkodott felfelé. A sáros, süppedős talajon nehezen jutottunk előre. Mint később megtudtuk, két nappal azelőtt ezen az úton vontatták fel az új menedékház fagerendáit. Két óriás traktor húzta, drótkötelekkel vonta a súlyos faszerkezetet a járhatatlan meredeken. Ha nekik sikerült, akkor minekünk is sikerülni fog kimerült végtagjainkat felcipelni!

 A látvány odafentről  lélegzetelállítóan döbbenetes volt. Feledtetett minden fáradtságot.
 A fotók csak részben tükrözik a valóságot.
Elhatároztuk, hogy jövőre ugyanitt újból találkozunk a fenséges fehér sziklákkal.