A tél szépsége Marosfőn

A tél csodákra is képes. Valóságos ékszerként ragyogó jégvirágokat rajzol ablakunkra.

Békás-szoros, Székelyföldön. Ahogyan még nem láttad...madártávlatból.

 A Mária-kő egyik kiálló sziklaszirtjén hasalva, alattunk 300 m-es mélység. Mintha törpék mesebeli világa elevenedne meg szemünk előtt a sziklák tövében, oly parányinak tűnik minden innen fentről nézve.

Belátunk a "pokol torkába", ahonnan kezdődik a szoros legszűkebb része. A Békás-patak morajlik, zubogva rohan tova a sziklákon.

A marosfői muskátlis láda kincse-vörösbegy bölcső

Marosfőn a Gréces vendégház muskátlis ládája igazi kincset rejteget. Egy kis madárfészek búvik meg a virágzó muskátlik tövében. Véletlenül fedeztem fel a rejtekhelyet. Miközben a virágaimat locsolgattam, kiröppent egy kis vörösbegy és ijedten csipogott. Hősiesen próbált elriasztani. Meglepődve fedeztem fel a kis fészket. Két apró pöttyös tojás volt benne. Harmadnapra már négy tojáska bújt meg a kis fészekben. És láss csodát! Ötödik nap már hét tojáska volt. Szép teljesítmény az alig 12 cm madárkától.   

                                                                                                                                  

A kis vörösbegy-mamával rövidesen megbarátkoztunk. Második alkalommal már hősiesen tűrte, amíg a virágaim locsolgatom. Meg sem moccant a fészkén. A közeli faágon üldögélve figyel minket, hogy mivel foglalatoskodunk. Egy alkalommal vészjeleket hallatott, ijedten csipogott. Nem tudtuk mi az oka, míg észre nem vettünk a közelben egy macskát. Elzavartuk, a kis barátunk megnyugodva röppent a közeli faágra.Mintha köszönetet mondott volna.

                                                                                 A kis fiókák a 13. napon kikeltek. Csupaszon, csukott szemmel, tehetetlenül. A szülők felváltva, megszakítás nélkül hordták a bogarakat, gilisztákat. Eleinte nem akartak a fiókák közelébe engedni. Kétségbe esve röpdöstek a láda körül és vészesen csipogtak. Harmadnapra megszoktak minket, már nyugodtan megvárták, amíg lefotózom a kis csemetéiket. A picik csodálatosak. Amíg a szemük csukva volt, közeledtemre tátották csőröcskéjüket eleség reményében. Négy naposan már nyitogatták szemecskéjük, szépen tollasodtak. Közeledtemre izgatottan mocorogtak, tudták, hogy valaki ismeretlen, közelít, már nem tátották kis csőrüket. Gyönyörűek, kedvesek és aranyosak. Nagy élmény látni a fejlődésüket és követni a szülők viselkedését.





Kérdések, feladványok

           
Marosfő és környékének bebarangolása során "nyitott" szemmel járva, erdőn-mezőn csatangolva, a természet rengeteg látnivalóval, érdekességgel halmoz el minket. Kérdéseket tesz fel számunkra, megoldásra váró feladványokat ajánl. A válaszok, megoldások legtöbbször ott vannak a szemünk előtt - csak észre kell vennünk őket.

                                               Tizenhatodik feladat
 

                                                                Mi ez?
                                        Talán egy villanyreklám fák közé felfüggesztve?
                                             Nem. Marosfőn látható a domboldalról.


                                                 Tizenötödik feladat
                                       más mint a többi-egy kis logika

                                         Kannibál csukák

A tóban békésen úszkál a kacsa mama csibéivel.

Nem is sejtik milyen dráma zajlik a tó selymesen sima, csillogó víztükre mélyén...

A tóban elengedtünk 32 éhes csukát. Mivel nincs más élőlény amit megennének, elkezdik felfalni egymást. Egy csukát jóllakottnak tekintünk és így már nem fog megenni egy másikat, ha megette négy társát. (éhest vagy jóllakottat)

Kérdés: a 32 csukából hány lakhat jól élete során ebben a tóban?

Lehetséges válaszok: A) 0 B) 3 C) 5 D) 7 E) 8

Megjegyzés: több jó válasz lehetséges

Tizennegyedik kérdés

Mi ez?

Valami őshal kövület? Nem, ma is élő állat testrésze.

Tizenharmadik kérdés

Mi ez?

Valami földönkivüli élőlény? Sokkal közelebbi növény, Marosfőtől alig 68 km-re megtalálhatod.

Tizenkettedik kérdés

Mi ez?

Talán absztrakt festmény? Nem, az élővilágnak egy csodálatos színkompoziciója.

                                          Első kérdés

Második kérdés

Mi ez?

   Talán gyöngyhímzés?  Szövetminta? Ami biztos, nem emberi kéz alkotta.

Harmadik kérdés

Mi ez?

Bőrdíszmű? Festmény-részlet? Piros festékre szórt apró fehér kavicsok?

Nem ember alkotta.

Negyedik kérdés

Mi ez?

Talán északifény? Csillagköd?

Sokkal közelebbi természeti jelenség.

Ötödik kérdés

Hogyan került a fenyőtoboz szorosan beékelve a faág mögé?

Nem ember helyezte oda. Marosfő erdeiben barangolva sok ilyen ötletesen elhelyezett tobozra lelsz.

A választ megtalálod az "Érdekességek" közt.

Hatodik kérdés

Mi ez? És hol van?

Holdbéli táj? Nem, Marosfőtől alig 68 km-re található.

Hetedik kérdés

Mi ez?

Valami szörny testrésze? Válasz az "Állatvilág" fotóalbumban van.

Nyolcadik kérdés

Mi ez?

Absztakt festmény? Nem, a természetnek egy csodás alkotása.

Kilencedik kérdés

Mi ez?

Talán kohóban izzó parázs? Lávaömlés? Nem, más természeti jelenség.

Tízedik kérdés

Minek a lába?

Választ megtalálod az "Állatvilág" fotóalbumban.

Tizenegyedik kérdés

                                                 Mi ez?

                                                     

Valami szörny lába? Egyáltalán nem, egy egészen ártatlan állatka lábai.

A választ megtalálhatod az "Állatvilág" fotóalbumban.

Mókuscsalád

                                       

A videofelvétel Marosfőn, a Gréces vendégház udvarán készült, a a filagória nádazása közben.

   A kis mókusok a telken levő színben jöttek a világra, ahol télen a nádat tároltuk. Erre a tényre utal a színben talált sok mogyoróhéj, amit a nád kihordása után a padlón találtunk. Másnap arra lettünk figyelmesek, hogy az anyamókus átszalad az udvaron és valamit visz a szájában. A kismókusokat vitte egy új fészekbe, amit a szomszéd fáin épített. Hozzáfogtunk a nádtető elkészítéséhez. Egyik nap csodás élményben volt részünk. A filagóriát körülvevő fákon megjelent a mókusmama a két kicsinyével. Mint két kis rakoncátlan, játékos kölök, úgy ugrándoztak a kis mókusok a faágakon. A kiváncsi, kis haszontalan csemeték mind közelebb merészkedtek a tetőn dolgozó munkásunkhoz. Nyújtották nyakukat, szaglásztak, nagy szemmekkel bámészkodtak, kéztávolságra megközelítették az emberünk és hagyták, hogy megsimogassa őket. Eközben a mókusmama hiába próbálta őket ráncbaszedni, elcsalogatni. Eleinte idegesen szólongatta a csöppségeket, de miután rájött, hogy itt biztonságban vannak, szeretik őket az emberek, megnyugodva játszadozott kölykeivel.

  Egy-két órai játszadozás után a mókusmamának sikerült a játékos mókuskáit magával vinni. Egy kis idő múlva az anyamókus visszajött, de egyedül. Valahol elhagyta mókuskáit. Kétségbeesetten szólongatta, keresgélte őket, le-fel szaladgálva a telken, a fákon, nem törődve, hogy lépésnyi távolságra van tőlünk. Mi aggodalmasan figyeltük, vajon megtalálja csemetéit? Másnap megnyugodva láttuk, hogy a három mókus megint együtt ugrándozik a közeli fákon. Öröm volt látni boldog játékukat.

                                        

Történet Bátorkáról

Marosfői telkünket sok énekesmadár látogatja, fáinkat fészekrakásra használja.
Kedvenc kis madarunk egy hím erdei pinty. Évek óta nálunk tanyázik, rendszeresen minálunk fészkel,  családot alapít. A Bátorka nevet adtuk neki.
A nevét méltán kiérdemelte. Amikor megpillant minket a teraszon, odaröppen a korlátunkra, vagy a lábunk közelében masírozik, kedvesen pittyegve. Ha nem talál kenyérmorzsát kiszórva, fejét kissé oldalt billentve rosszallóan ránk pillant és méltatlankodva csipog.
"Pity, pity, pity... hol a morzsa?"
Miután falatozott, hálája jeléül csodálatosan trillázik.

Egy különös történet az erdei pinty párról

A kis tojó erdei pinty a Pintyőke nevet kapta. Ő Bátorka méltó párja. Bátorka elhozta a "terített asztalhoz", egy kis kenyérmorzsát csipegetni. Eleinte nagyon félénk volt. Amikor a közelben látott minket, csak a kerítésig merészkedett, vagy egy közeli  fa ágán várakozott. Egy szép tavaszi napon, amikor a teraszunkon üldögéltünk, megjelent a kedves erdei pinty pár. Csodálkozva láttuk, hogy a félénk kis Pintyőke is odaröppent a teraszunkra, a lábamtól alig egy méterre landolt. Ott üldögélt nyugisan tíz percig, ránk pislogva, mintha közölni szeretné: "Íme, itt vagyok és anyai örömök elé nézek". A pocija nagy volt, a has hátsó részén már nagyon leereszkedve, látszott, hogy nemsokára megtojja a tojáskáit. Bátorka, a leendő apuka, ott üldögélt büszkén a terasz korlátján, mintha csak elkísérte volna párját, hogy elmondja nekünk: a kis családja nemsokára megszaporodik. Ugyanakkor a félénk kis párjával is akarta közölni: "Bátorság", ezen a helyen biztonságban vannak, itt az emberek szeretik őket. A két kis madár aztán elröppent, anélkül, hogy morzsákat csipegetnének. Egészen különös volt a viselkedésük, elgondolkodtunk rajta. Valóban közölni akarták velünk a családjukban bekövetkező fontos eseményt?

Másnap Pintyőkét nem láttuk, csak Bátorka jött morzsát csipegetni. Harmadnapra megjelent Pintyőke is, most már karcsún, fürgén és bátran eszegette a kiszórt morzsákat. Azóta ő legbátrabb kismadár, a közeledtünkre sem röppen el, csak arébb húzódik. 

Marosfő környékének természeti kincsei Kövek

Szépek a szép-pataki kövek. Telkünkön a virágágyásokat díszítik.

Szép-patak a Nagyhagymás meredek sziklás oldalán ered és a völgyben az Oltba ömlik. Sebes folyású, jéghideg, kristálytiszta vizű hegyi patakocska. Nagy esőzéskor, hóolvadáskor méretes nagyságú köveket görget magával a sziklafalról és lerakja az Olt torkolatánál. Többségben hófehér mészkövek, de van köztük rózsaszínű, kékes árnyalatú, aranysárga-, szürke-, és fehér-csillámos, fekete-fehér erezetű, fekete-fehér pöttyös, pepita mintás.

Túrázásaink alkalmával mindig megcsodáltuk a szépséges köveket. Aztán jött egy ötletünk. E csodaszép tájnak egy kis darabkáját magunkkal ragadjuk. Gyűjtögetünk a kövekből és telkünkön ágyás-szegélyt készítünk belőlük, díszkőként állítjuk ki őket. A személygépkocsinkkal hat alkalommal fordultunk, több zsákkal vittünk haza. Csodálkozva bámultak a  közelben piknikező balánbányai lakók, mit keresgélünk, gyűjtögetünk a patakjuk partján. Aranyat? Kincseket? Valóban, számunkra kincseket érő köveket!! Most ott díszelegnek virágaink közt Marosfőn. Szép, kellemes élményre, a gyönyörű tájra emlékeztetnek.



Nehéz feladat