Kiröppentek a vörösbegy fiókák

Élménydús nap volt a Gréces vendégháznál Marosfőn. A muskátlis láda kis lakói elhagyták fészküket. Kiröppentek a pelyhes, faroknélküli, barna-sárga foltos kis madárkák. Esetlenül, bizonytalanul repültek, egy-egynek jobban, másoknak kevésbé ügyesen sikerült landolni. Volt amelyik az erkélyünkre pottyant. Másik a terasz előtti nyírfára repült nagyon ügyesen. Megtörtént, hogy kevésbé sikeres volt, átrepült a megcélzott faágon és a virágágyásba érkezett. A szülők egészen jól feltalálták magukat, könnyedén megtalálták a szanaszét szóródott apróságaikat. Továbbra is szorgalmasan etették őket.

Az utolsó kis vörösbegy fióka a fészekben.

A marosfői muskátlis láda kincse-vörösbegy bölcső

Marosfőn a Gréces vendégház muskátlis ládája igazi kincset rejteget. Egy kis madárfészek búvik meg a virágzó muskátlik tövében. Véletlenül fedeztem fel a rejtekhelyet. Miközben a virágaimat locsolgattam, kiröppent egy kis vörösbegy és ijedten csipogott. Hősiesen próbált elriasztani. Meglepődve fedeztem fel a kis fészket. Két apró pöttyös tojás volt benne. Harmadnapra már négy tojáska bújt meg a kis fészekben. És láss csodát! Ötödik nap már hét tojáska volt. Szép teljesítmény az alig 12 cm madárkától.   

                                                                                                                                  

A kis vörösbegy-mamával rövidesen megbarátkoztunk. Második alkalommal már hősiesen tűrte, amíg a virágaim locsolgatom. Meg sem moccant a fészkén. A közeli faágon üldögélve figyel minket, hogy mivel foglalatoskodunk. Egy alkalommal vészjeleket hallatott, ijedten csipogott. Nem tudtuk mi az oka, míg észre nem vettünk a közelben egy macskát. Elzavartuk, a kis barátunk megnyugodva röppent a közeli faágra.Mintha köszönetet mondott volna.

                                                                                 A kis fiókák a 13. napon kikeltek. Csupaszon, csukott szemmel, tehetetlenül. A szülők felváltva, megszakítás nélkül hordták a bogarakat, gilisztákat. Eleinte nem akartak a fiókák közelébe engedni. Kétségbe esve röpdöstek a láda körül és vészesen csipogtak. Harmadnapra megszoktak minket, már nyugodtan megvárták, amíg lefotózom a kis csemetéiket. A picik csodálatosak. Amíg a szemük csukva volt, közeledtemre tátották csőröcskéjüket eleség reményében. Négy naposan már nyitogatták szemecskéjük, szépen tollasodtak. Közeledtemre izgatottan mocorogtak, tudták, hogy valaki ismeretlen, közelít, már nem tátották kis csőrüket. Gyönyörűek, kedvesek és aranyosak. Nagy élmény látni a fejlődésüket és követni a szülők viselkedését.





Mókuscsalád

                                       

A videofelvétel Marosfőn, a Gréces vendégház udvarán készült, a a filagória nádazása közben.

   A kis mókusok a telken levő színben jöttek a világra, ahol télen a nádat tároltuk. Erre a tényre utal a színben talált sok mogyoróhéj, amit a nád kihordása után a padlón találtunk. Másnap arra lettünk figyelmesek, hogy az anyamókus átszalad az udvaron és valamit visz a szájában. A kismókusokat vitte egy új fészekbe, amit a szomszéd fáin épített. Hozzáfogtunk a nádtető elkészítéséhez. Egyik nap csodás élményben volt részünk. A filagóriát körülvevő fákon megjelent a mókusmama a két kicsinyével. Mint két kis rakoncátlan, játékos kölök, úgy ugrándoztak a kis mókusok a faágakon. A kiváncsi, kis haszontalan csemeték mind közelebb merészkedtek a tetőn dolgozó munkásunkhoz. Nyújtották nyakukat, szaglásztak, nagy szemmekkel bámészkodtak, kéztávolságra megközelítették az emberünk és hagyták, hogy megsimogassa őket. Eközben a mókusmama hiába próbálta őket ráncbaszedni, elcsalogatni. Eleinte idegesen szólongatta a csöppségeket, de miután rájött, hogy itt biztonságban vannak, szeretik őket az emberek, megnyugodva játszadozott kölykeivel.

  Egy-két órai játszadozás után a mókusmamának sikerült a játékos mókuskáit magával vinni. Egy kis idő múlva az anyamókus visszajött, de egyedül. Valahol elhagyta mókuskáit. Kétségbeesetten szólongatta, keresgélte őket, le-fel szaladgálva a telken, a fákon, nem törődve, hogy lépésnyi távolságra van tőlünk. Mi aggodalmasan figyeltük, vajon megtalálja csemetéit? Másnap megnyugodva láttuk, hogy a három mókus megint együtt ugrándozik a közeli fákon. Öröm volt látni boldog játékukat.

                                        

Történet Bátorkáról

Marosfői telkünket sok énekesmadár látogatja, fáinkat fészekrakásra használja.
Kedvenc kis madarunk egy hím erdei pinty. Évek óta nálunk tanyázik, rendszeresen minálunk fészkel,  családot alapít. A Bátorka nevet adtuk neki.
A nevét méltán kiérdemelte. Amikor megpillant minket a teraszon, odaröppen a korlátunkra, vagy a lábunk közelében masírozik, kedvesen pittyegve. Ha nem talál kenyérmorzsát kiszórva, fejét kissé oldalt billentve rosszallóan ránk pillant és méltatlankodva csipog.
"Pity, pity, pity... hol a morzsa?"
Miután falatozott, hálája jeléül csodálatosan trillázik.

Egy különös történet az erdei pinty párról

A kis tojó erdei pinty a Pintyőke nevet kapta. Ő Bátorka méltó párja. Bátorka elhozta a "terített asztalhoz", egy kis kenyérmorzsát csipegetni. Eleinte nagyon félénk volt. Amikor a közelben látott minket, csak a kerítésig merészkedett, vagy egy közeli  fa ágán várakozott. Egy szép tavaszi napon, amikor a teraszunkon üldögéltünk, megjelent a kedves erdei pinty pár. Csodálkozva láttuk, hogy a félénk kis Pintyőke is odaröppent a teraszunkra, a lábamtól alig egy méterre landolt. Ott üldögélt nyugisan tíz percig, ránk pislogva, mintha közölni szeretné: "Íme, itt vagyok és anyai örömök elé nézek". A pocija nagy volt, a has hátsó részén már nagyon leereszkedve, látszott, hogy nemsokára megtojja a tojáskáit. Bátorka, a leendő apuka, ott üldögélt büszkén a terasz korlátján, mintha csak elkísérte volna párját, hogy elmondja nekünk: a kis családja nemsokára megszaporodik. Ugyanakkor a félénk kis párjával is akarta közölni: "Bátorság", ezen a helyen biztonságban vannak, itt az emberek szeretik őket. A két kis madár aztán elröppent, anélkül, hogy morzsákat csipegetnének. Egészen különös volt a viselkedésük, elgondolkodtunk rajta. Valóban közölni akarták velünk a családjukban bekövetkező fontos eseményt?

Másnap Pintyőkét nem láttuk, csak Bátorka jött morzsát csipegetni. Harmadnapra megjelent Pintyőke is, most már karcsún, fürgén és bátran eszegette a kiszórt morzsákat. Azóta ő legbátrabb kismadár, a közeledtünkre sem röppen el, csak arébb húzódik.